nemzeti+liberális

A foglalkoztatásról szóló bekezdések egyértelműek; a munkanélküliséget, a kkv-k terheit csökkenteni kell, a munkaerőpiac igényeihez kell igazítani a felnőttoktatást, és mindenfajta képzést. Alapvetően ezen célkitűzések látszólag megegyeznek a Fideszével, de hogy mégiscsak meglegyen az ellentmondás, az MDF az 1 millió munkahely megteremtése helyett a foglalkoztatási ráta 10%-os növelését hangsúlyozza, azzal az aprócska érvvel, hogy amíg a Fidesz csak az állami szektorban „papíron” teremtené meg ezeket a munkahelyeket, addig az MDF az egészséges vállalkozói környezet megteremtése útján érné el a célt. A vállalkozások kisegítése, terheik csökkentése, az innovációs támogatások és a tanácsadás valóban remek dolgok, de az állami szektort sosem szabad elfelejteni, főleg akkor, mikor – ellentétben Bokrosék későbbi érvelésével – az oktatás minden szintje, valamint az egészségügy kiegészítve némi intézményi elégtelenséggel krónikus munkaerőhiányban szenved. Az MDF akkor is megfeledkezik az állami szektorról, amikor a strukturális munkanélküliség problematikáját veszi elő, elengedi füle mellett azon tényeket, hogy az előbb említett két szakmai pályát azért nem kívánják választani a diákok, mert azok nincsenek kellőképpen elismerve. A program szerint túl sokat képeznek tanárokból annak ellenére, hogy egyre kevesebb a gyerek, s az osztálylétszám nem befolyásolja a tanulmányi eredményeket. A tanárképzés problematikája azonban ennél sokkal távolabbra mutat, hiszen egyrészt, mikor a szerzők a „tanár” szakmát emlegetik, egy kalap alá veszik a nyelvtanárokat a kémiásokkal, a fizikusokat a magyartanárokkal és így tovább. Egyrészt több tanári pályán igenis súlyos hiány van, (fizika, kémia) s ráadásul azon tantárgyak oktatóinál, akik megalapoznák azon diáknak biztos tudását, kik a programban megnevezett hiányszakmák, nevezetesen a mérnöki, technikusi, biotechnikusi stb. pályák felé kacsingatnának. Másrészt a tanárhiány tovább növeli a jelenleg pályán lévők óraszámait, természetesen többletjuttatások nélkül, amely még jobban elidegeníti a diákokat a nehezebb szakú – főleg természettudományokkal kapcsolatos – tanári pályáktól, létrehozva egy ördögi kört, melyet Bokros úr nyugodtan odaszoríthatott volna az évértékelőjén emlegetett további ördögi körei közé. Nem mellesleg a tanárok létszámának csökkenése oktatási reformokat, tantervi változásokat von maga után, ahogy tette eddig is, de ezek eddigi teljes kudarcát nem említi a program, ellentétben a bevezetendő tandíjjal, valamint az oktatási intézmények állami támogatásának csökkentésével.